„2016. június 16-ától várhatóan augusztus 28-áig Budapest dél-budai részén zajlik az idei év egyik legjelentősebb, fővárosi közösségi közlekedését is érintő beruházásegyüttese. A Szabadság hidat erre az időszakra teljesen lezárják nemcsak a villamos-, de a közúti forgalom elől is, ugyanis felújítják a leromlott műszaki állapotú Bartók Béla úti villamospálya Móricz Zsigmond körtér – Szent Gellért tér közötti szakaszát.” Ez a fél sorban elrejtett, műszaki szükségszerűségből adódó kényszerű lezárásról szóló hír jelent meg a BKK dél-budai villamosvágányok felújításához kapcsolódó sajtóközleményében június 15-én.
Napokig csak találgatni lehetett, hogy vajon mi fog történni a Szabadság hídon. Cserélik, megerősítik a pályalemezt, hogy a korszerűbb, nagyobb tengelyterhelésű villamosok is átmehessenek rajta? Széthúzzák a vágánytengelyt, azaz a két vágány közötti távolságot megnövelik, hogy ne csak keskeny, Ganz csuklós villamosok közlekedhessenek? Ezekről most nincs szó, a korábbi felújítás diszpozíciója pedig nem tartalmazta azt az elvárást, hogy a jövőre is gondolva, korszerűbb és szélesebb villamosok is közlekedhessenek a hídon. Világossá vált tehát, hogy a nyáron nem történik semmilyen beavatkozás, viszont a Szent Gellért téri pályaépítés miatt a hídról Dél-Budára lekanyarodni nem lehet, így adódott a teljes lezárás a tervezőasztalon. Szerencsére, hiszen így történt meg az is, hogy a város közepén, a Duna fölött megnyíljon az idei nyár közterületi attrakciója.
A lezárás első napjaiban a legtöbben még a járdán közlekedtek, csak félve merészkedtek az úttestre és a villamospályára, sőt a kerékpárosok nagyobb része is – megszokott kényszermegoldásként – a járdát választotta. Néhány nap alatt fokozatosan megváltozott a helyzet: gyalogosok, kerékpárosok, piknikezők, kisgyerekesek, kutyasétáltatók, gördeszkások töltötték meg élettel a hidat, valamint önszerveződő programok helyszínévé vált. Találkozási pont, élő közösségi tér lett a híd Pesttől Budáig. A Duna fölött a legnagyobb forróságban is mindig szellősebb az idő, a kilátás páratlan, éjjel a város megvilágított nevezetességei a folyó közepéről csodálhatók meg. Esténként egyre többen fekszenek ki pokrócokra, tartanak baráti találkozókat, ünnepelnek születésnapokat, fényképeznek, és a külföldi turisták is láthatóan ámulnak a nem szokványos lehetőségen. Az emberek felfedezték magunknak a lehetőséget; a hirtelen létrejött, spontán szabadság aktív közösségi térré változtatta a hidat.
Milyen előremutató, már-már idealisztikus lett volna, ha a város vezetése és a BKK eleve azt kommunikálta volna, hogy a villamospálya átépítéséből adódó korlátozások kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy a lecsökkenő nyári közúti forgalom mellett Budapest a Szabadság hidat tudatosan átadja a városlakóknak, élő közterületté, zöldfelületté alakítva augusztus végéig. Ma is felidézhetjük azt a hangulatot, amely a 2004-es uniós csatlakozás idején a fűvel borított Szabadság hídon volt. Most sem kellene nagyon más: a következő néhány hétben, megtapasztalva az önszerveződő közterületi igényt, gyepszőnyeggel borítani be a hidat, nyugágyakkal, padokkal, asztalokkal, akár egy nagy vetítővászonnal és filmekkel még élőbbé tenni a teret. Néhány nap alatt olyan extra turisztikai értéket teremthet, és az élhető város irányában olyan komoly lépést tehet Budapest, amelyre ritkán adódik lehetőség egy nagyváros életében. Nem szégyen, hogy nem előre tervezett lépés volt, de hiba lenne nem kihasználni az alkalmat, és a műszaki szükségszerűség védelméből semmittevően szemlélni a spontán hídhasználatot.
Az egynyári lehetőség kihasználása mellett a Szabadság híd hosszabb távú autómentesítése sem ördögtől való. 2007 és 2009 között, a metróépítés és a híd felújítása alatt évekig élt nélküle a város, ráadásul akkor még 4-es metró sem volt. Átrendeződtek a közlekedési szokások, az Erzsébet híd, a Petőfi híd és a Rákóczi (akkor Lágymányosi) híd átvette a Szabadság híd közúti járműforgalmát, miközben nem bénult meg a város közlekedése.
A Szabadság híd 2x1 sávos közúti kapacitása és a kapcsolódó csomópontok áteresztőképessége miatt csúcsidőben mindkét irányban csak araszol a forgalom, egyedül a villamos tud zavartalanul átjutni. A szűk sávokban veszteglő, kikerülhetetlen kocsisor miatt a kerékpárosok nagyobb része a híd járdáin teker, ami nem csak szabálytalan, de rendszeres konfliktust is szül a gyalogosok (nagy arányban nézelődő turisták) és a kerékpárosok között. Mindezt úgy, hogy a híd már ma is a főváros egyik legforgalmasabb kerékpáros útvonala, ahogy azt a European Cycling Challenge hőtérképe is mutatja. A BKK 2013 novemberében, tehát kerékpározás szempontjából kedvezőtlen időszakban végzett felmérése szerint a Szabadság hídon a járműforgalom 20%-át a kerékpárok adják, ami – a kerékpáros forgalom jellemző éves lefolyását figyelembe véve – májustól szeptemberig 30-35%-os kerékpáros részarányt jelenthet.
Részben a Szabadság hídról érkező forgalom okozza a kiskörúti dugókat is a Fővám tér és a Kálvin tér között, illetve a Kálvin téren túl, az Astoria felé. Arra is gondolni kell, hogy az M3-as metró belvárosi szakaszának átépítése idején, egy remélhető kiskörúti buszsávot feltételezve, még kisebb valós kapacitása lesz a hídnak, még nagyobb visszatorlódást eredményezve nem csak a hídon, hanem például a Bartók Béla úton is. Megfontolandó az is, hogy a Szabadság hídon és a szomszédos hidakon ma a közúti forgalom számára összesen 10 forgalmi sáv áll rendelkezésre, a közösségi közlekedés 8 dedikált sávot használhat (a villamospályákat és az M4-es metrót is beleszámítva), míg a gyalogosok, turisták, kerékpárosok gyakorlatban a többnyire szűk járdákon osztoznak.
Most van néhány hét arra, hogy a lezárás adta lehetőségeket még jobban kihasználja a város. Alacsony befektetéssel magas társadalmi hasznot hozna, ha még élőbb közterületté tudná kinőni magát a híd augusztus végéig. Egyúttal pedig el lehet kezdeni szakmai, civil és döntéshozói oldalról is végiggondolni, hogy mi legyen a híd jövője a főváros közlekedési hálózatában, milyen forgalom kívánatos a jövőben. Elengedve a fantáziát, megértve a közterületi igényeket, és végiggondolva a híd és a teljes közlekedési hálózat valamennyi műszaki és forgalmi konfliktusát, előnyt tudunk-e adni egy szűk belvárosi hídon a helytakarékos és tiszta közlekedési módoknak, el tudunk-e jutni egy villamosos – kerékpáros – gyalogos híd gondolatáig, vagy szeptember elsején újfent a konstans dugóra ébred a város?
