A koronavírusválság mindannyiunkat ledöntött a lábáról, és mindenki különbözőképpen reagált rá. A SASMOB projekt keretén belül a Mobilissimus és a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara készített egy kutatást a lezárások tapasztalatairól a partnercégek azon munkavállalói körében, akiknek volt valamilyen lehetőségük (legalább részben) otthonról dolgozni. Az eredmények azt mutatták meg, hogy az otthoni munkavégzés– normális körülmények között – előnyös lehet nemcsak a környezetre nézve, hanem az egyéni szempontok tekintetében is.
A projektben résztvevő szegedi vállalatok gyorsan reagáltak a pandémiára, illetve a lezárásokra. Egy korábbi cikkben már beszámoltunk arról, hogy a munkáltatók hogyan vezették be az otthoni munkavégzést. Most a munkavállalók személyes tapasztalataira helyeztük a fókuszt. A kutatás két részre oszlott: az első részben készített fókuszcsoportos beszélgetések eredményei alapján készült el az online kérdőív, melyet – a második szakaszban – a munkavállalók 10 százaléka töltött ki.
1. ábra: Nehézségek és kihívások
A lezárások időszaka tele volt kihívásokkal és mindenki máshogy reagált rájuk. A nehézségek és kihívások (1. ábra) széles spektrumot fedtek le, négy csoportra lehet őket osztani: a munkával kapcsolatos problémákra, a kijárási korlátozásokkal kapcsolatos problémákra, a családi helyzetre és személyes problémákra, illetve a pénzügyi gondokra. A munkával kapcsolatos problémák néhol összeértek a családi problémákkal, ezek a munka-magánélet egyensúly megbomlásához vezettek, míg amikor a lezárással kapcsolatos problémák vegyültek a személyes jellegű gondokkal, ezek vezettek az egészségügyi problémákhoz. (Voltak néhányan, akik semmilyen nehézséget nem tudtak felsorolni ez időszak kapcsán.)
A munka-magánélet egyensúly hiányára egy példa valakitől, aki az élettársával élt (gyerek nélkül): „Egész nap dolgozom és egész nap nem dolgozom: más dolgokkal foglalkozom.” Voltak, akiknek a napjai szétestek, de nem zavarta őket ez a rendetlenség, mert az életük amúgy is ilyen. Azok, akik szeretik szétválasztani a munkát a magánélettől, sokat szenvedtek, mert nem volt elég helyük fizikailag, illetve a ház körüli teendők és a gyerekek is nagy szerepet játszottak a frusztrációjukban. Az egyik édesapa azt mesélte, hogy „a házimunkák elvették a figyelmemet a munkáról”, hiszen sokat segített a feleségének. Mindazonáltal nem ez volt a jellemző: a nemi szerepek nagyon eltértek. Egy másik édesapa, akinek már nagyobbak voltak a gyerekei, kihangsúlyozta, hogy ő akkor kezdett el bejárni a munkahelyére, amikor a felesége otthonról kezdett dolgozni, mert „nem az volt a cél, hogy egyszerre legyünk otthon. Sok mém szólt arról, hogy ’milyen jó, hogy együtt vagyunk, többet tudunk beszélgetni’; én arra törekedtem, hogy csökkentsük ezt az együtt töltött időt.” Ez az idézet is mutatja a karanténban levés kettősségét: volt, aki ezt lehetőségként fogta fel, míg másoknak ez inkább teher volt. És végül voltak, akik egyszerűen a napi rutint hiányolták. Az egymásnak ellentmondó szerepek (munka és háztartás/gyereknevelés egyszerre) a fókuszcsoportos beszélgetések egyik fő témája volt.
2. ábra: A lezárások előnyei
Ugyanakkor sok előnye is volt ennek a kritikus időszaknak (2. ábra). Jól látható, hogy kevesebb dolgot említettek itt, de hasonlóan az előzőhöz, négy nagyobb csoportra lehet őket osztani: közlekedés, család/otthon, pénzügyi aspektus és életmódváltás. A leggyakrabban említett előnye a lezárásoknak az a megnyert idő volt, mely az otthonmaradásból fakadt. Ennek is több aspektusa van, mint például a forgalomcsökkenés, több szabadidő, lelassulás és a kiadások csökkenése (mely az autóhasználat hiányából adódott). Ezek közül néhány a SASMob projekt célkitűzései közé tartozik, amit az otthonimunkavégzés népszerűsítése által próbálnak elérni. A reggeli készülődés nemcsak előnyökkel járt: volt, aki panaszkodott, hogy „Nem volt rohanás, nem volt reggeli csúcsforgalom, de az életünk így szétfolyt”. A szabadidő nemcsak az én-időt növelte: néhány édesapa boldog volt, hogy több időt tölthet a gyerekeivel azáltal, hogy többet kellett rájuk vigyázni. Valaki ezt „családi összeborulásnak” hívta.
A nehézségekkel és kihívásokkal szembeni küzdelemre különböző stratégiákat találtak ki a kérdezettek. Idetartozik a mozgás, meditáció, új hobbi elsajátítása és a napi rutinhoz való ragaszkodás. A mozgáshoz tartozik a jógázás, biciklizés vagy sétálás (például a tömegközlekedés helyett). A meditáció alatt olyan tevékenységet értettek, ami a pihenést vagy befele fordulást segítette (például több én-idő által). Az új hobbik között előfordult a sütés-főzés, kertészkedés vagy egyéb ház körüli tevékenység. Végül a napi rutin kialakítása valakinek azt jelentette, hogy irodai környezetet alakít ki magának otthon, de volt, aki hetente készített új órarendet a tennivalókkal.
Mind a bezárás okozta lét, mind a megküzdési stratégiák különböztek, de az világos, hogy a növekvő otthoni munkavégzés – normális körülmények között – előnyös lehet nemcsak a környezet, de az egyének számára is. Természetesen ez utóbbi kizárólag akkor igaz, ha az otthoni munkavégzést nem a lezárások miatt vezetik be, amikor több akadályozó tényező is zavarhatja a munkát.
Korábbi kapcsolódó cikkek:
A SASMob projekt lezárult, de a munkahelyi mobilitást tovább zöldítik Szegeden
A koronavírus hatása az aktív és mikromobilitásra
"A megtelt város": SASMob kerekasztal-beszélgetés Szegeden
Reggelivel várta a szegedi bringásokat a SASMob
Futurecity hackathon Szegeden: ötletek a zöld és okos városért
